Ismét a Yokohama gumikkal áltam rajthoz, kissé javított benzinellátással. Addig farigcsáltam a karbit, amíg legalább azt elértem,
hogy ne kelljen elvenni negyedikben. Persze még most sem tökéletes.

A versenyt illetõen pozitív változásként üdvözöltem a 0.4 mp-s fa megjelenését. (Ha már sportsman fa nem lehet.) Újdonság volt a majdnem igazi rajtgép is, volt prestage és stage is, mint az igazi dragpályákon.

Próbáltam a múltkori verseny tapasztalataiból merítve fejleszteni a tapadáson, végülis nem sikertelenül, kicsit jobb a tapadás egyesben, sőt túl jó, nem tudott igazán könnyen felpörögni a motor, ahhoz képest mégis jó a rajt - csúszik a kuplungom, de még nem durván, szerencsére. A túlhúzott egyes miatt a kettes nem talált be, oda a jó idő lehetősége. Ez ellenfél egy szintén piros, szintén 1.4-es, szintén turbós Punto volt.

Ez sem rossz tapadás a Yokohamáktól, itt most be is fulladt rendesen majd erőből húzott még egy jót egyesben, szerencsére most jók a váltások, össze is jött egy 13-as idő, ráadásul jobb, mint a múltkor felállított rekordom, ez végülis elég is lett volna. Az ellenfél egy hölgy vezette Punto GT, ami az egyik legerősebb autó volt a kategóriánkban.

Valamiért itt még nem realizáltam, hogy a 13.92-es idő nekem már jó, így akartam még egy próbát tenni. Az ellenfél ezúttal egy Honda CRX, a videó elég látványos lett, közelről mutatja a legmegbízhatóbb gyorsulási műszeremet! :D Ezúttal rendesen felpörgött a motor, de ezúttal a hármas váltásával voltak gondjaim. Ezen a ponton aggódtam is, hogy mi lesz itt a döntőben, annál szorosabb a mezőny, hogy ilyen hibák beleférjenek!

Pár órára letettem az autót, és próbáltam magam hűteni a hatalmas hőségben, majd nem sokkal a döntők előtt beálltam még egyszer, hogy üzemmeleg legyen a gép és a váltó is. Kettest kicsit túlhuzattam, így a váltást meg sem kiséreltem már, onnan gurultam. Utól is ért az Alfa 33-as. De azért 100 méternyi gurulással nem is olyan rossz eredmény 1/8 mérföldön a hivatalos 9.5!

Ismét az előbbi Alfával. Egy újabb próbafutam, ezúttal nem is vettem videóra, nem lett volna túl izgalmas. Sőt, nem is mértem végig. :)

A döntő első fordulójában a legjobb 4 közé jutásért ugyanaz a piros Punto GT jutott ellenfélnek, akivel az első időmérőt is mentem. A rajtra és az egyesre figyeltem nagyon, majd lassú de biztos váltásokkal megtartottam az elején megszerzett előnyt, a végén ki is engedtem.

A legutóbbi Hungaroringen engem korán elbúcsúztató Corsa volt a következő ellenfél. Na gondoltam, most nem kockáztatok, hagytam a kamerákat a fenébe. :D
Nehéz sokfelé figyelni, na. Így viszont fogalmam sincs, mikor alakult ki az előnyöm, de feltételezem egyesben körülbelül együtt mehettünk. A végén itt is kiengedtem, jól látszik a nagy diagramon.

A döntőre némi meglepetésre Gordon Honda S2000-je került ellenfélnek, miután legyőzte az időmérőkben nála jobban szereplő dízel Seatot. Nem semmi!
Remekül rajtolt - a videón ki is megy a képből! Itt egy kicsit úgy éreztem, hogy ennek a győzelemnek is lőttek, de szerencsére kettesben izomból csak sikerült feltornászni magam a Honda mellé, majd hármasban "legyilkoltam", ahogy Golfos Isten barátom mondaná. :)
Sajnos a nagy sietségben sikerült új rekordot is mennem. De végülis nem baj, így is maradt még tartalék a következő versenyre. Ha ez furcsának hangzik, nos valóban elég furcsa, de a pontverseny szabályai szerint sokkal értékesebb egy új rekordot menni, mint megnyerni a döntő futamot.

Gordon egyébként nagyon jól nyomta, aznap ebben a futamban volt a leggyorsabb.