Mindenki áhítva várta a G1 nagy újításait a Hungaroringen.
Hát a sorba állás rendjén nem sikerült érdemben változtatniuk,
kivetítő továbbra sincs, az időmérés továbbra is "bruttó", tehát nincs reakcióidőmérés, és célsebesség mérés sem. Kár!
Ezen a versenyen próbáltam ki az új drag gumijaimat, ami általános feltünést keltett, mert igen laposnak látszanak, többen jóindulatúan, néhányan elég bunkón jelezték, hogy defektes a kerék.

Az ellenfél egy nitrós Pontiac TransAm volt.
Elképesztő volt látni, hogy a hírhedt gumiszőnyeg milyen állapotban volt. No persze az aszfalt sem volt jobb mellette, mert a gumiszőnyegre száradt sarat lesöpörték az aszfaltra. Ezen próbáljon az ember jól indulni!
Az se lett volna rossz, ha éppen figyelek, amikor indítanak. Mivel nincs stageing, igazából a versenyzők nem tudják jelezni, hogy készen állnak.
Mivel hallottam, hogy a Pontiac sofőrjét épp kérdezik az autójáról, nyugodtan próbáltam a műszert resetelni.
Egyszer csak látom a szemem sarkából, hogy már jönnek a fények, próbáltam egy picit felpörgetni a motort, tettem egyesbe és indultam ahogy tudtam. De nem csak a rajtot csesztem el, hanem hamar is váltottam a kettest, a hármast pedig nem vette be a váltó.
Nagyon ideges lettem, mert tudtam, hogy itt még egyet menni elég idegpróbáló. Így utólág nézegetve az eredményeket, még ezzel az idővel is döntős lettem volna, a 6. helyen kerültem volna be, még ha nem is vesszük ki a két legjobb időt, ami egyértelműen hibás mérés (7.7 és 8.6 - mindkét jármű többi ideje 10 mp felett volna)

Tudtam, hogy az elsőnél sokkal jobb időre vagyok képes, így újból beálltam a sorba. Gondoltam, ha már pofázok az áldatlan állapotok miatt, akkor nekem is illik kivárni a sort, nem tolakodni. Gondolom mindenki azt gondolja, mekkora lúzer vagyok. Hát igen.
Persze megint volt pánik a rajthoz beálláskor. A párom ismét ugyanaz a TransAm lett volna, mint az első körben, csak pályát cseréltünk. A gond az volt, hogy valami TV-s fickó akart beülni hozzá, emiatt nem ő jött velem a rajthoz, hanem egy Saxo. Mondtam, hogy ez nem az én párom, nem fogok vele menni. Szerencsére nem is volt ebből gond, a Citroen elment egyedül, és beállt a Pontiac.
Ezúttal már nagyon figyeltem és sikerült is egész jól elcsípnem a lámpát. Sajnos az első másfél másodpercben még eléggé elkapartak a kerekek, de aztán a gumi tette a dolgát.
Sajnos ez így még semmivel sem jobb rajt, mint amit a korábbi versenygumijaimmal tudtam.
A Pontiac lerajtolt, végülis neki is hasonló drag gumijai voltak, mint nekem, és ugye még hátsókerékhajtású is.
De utána sikerült vele tartani a lépést, sőt volt egy pont, ahol úgy éreztem még közelednem is sikerült egy picit.
Aztán a cél előtt 50 méterrel mintha ismét távolodott volna egy picit. De nagyon élveztem, hogy kikaptam. Nem azt, hogy kikaptam, hanem azt, hogy hogyan.
A kamera vonalában (kb. 130 méternél) 3 méter lehetett a távolság a két autó között, a célban az időeredményből számolva 6 méter volt a különbség. Azért ez mégiscsak egy 5.7-es nitrós autó!
A rajtot leszámítva elégedett vagyok ezzel a futammal, a váltások gyorsak, az elért sebesség sem rossz.

Mivel a legjobb időt értem el a kategóriámban, és mert nem voltunk nyolcan, csak a többiek futottak elődöntőket, nekem csak a döntőben kellett volna helytállnom, a nitrós Skoda S100 ellen.
Hát nem sikerült, mivel már akkor elindították a lámpákat, amikor még rükvercben voltam és a műszert próbáltam ízzitani.
A Skoda ideje 9.4 és 10.7 között kell legyen, bár végülis teljesen lényegtelen.
Többen fűtöttek, hogy szóljunk a rendezőknek, hogy hadd menjünk újra, de nem igazán zavart, hogy így jártam. A TransAm ellen futam kellemes utózöngéi még ekkor is tartották bennem a jókedvet.
S bár a Hungaroringen még sosem nyertem, egyáltalán nem zavart, hogy ez most is elmaradt.
Talán legközelebb, talán soha, majd kiderül. :)