A Pannóniaringen az évadzáró verseny elég morcos időjárásban került megrendezésre. Nagyon vizes volt a pálya és a csipős hideg is megkeserítette a rövidnadrágosok életet.
Az első edzéskörben (az első két időmérésem) annyira vizes volt a pálya, hogy a négykerékhajtású gépeken kivül csak hárman tudtak 10 mp alá menni. (Egy Corvette, a dízel Kispók, és egy nitrós hátsókerékhajtású kikönnyített Ford Escort) Ilyen vizes pályán gondoltam többre megyek az utcai gumimmal, csak a második autós időmérőre körre cseréltem versenygumikra.
No de lássuk inkább futamonként...

Az első ellenfél egy Opel Kadett GSI 16v volt, egy kis nitrószettel megspékelve.
Mindketten eléggé csúszkáltunk a rajt után, neki egy hajszálnyival jobb tapadása volt, 0.067 mp-vel volt jobb a 60 lábas ideje. A célvonalon a különbség viszont már csak 0.037 mp, szóval egész elégedett vagyok!
A nettó időeredmények alapján ezt a futamot a GSI nyerte, de mivel kicsit bealudt a rajtnál, ezért én értem előbb a célvonalra, 3 és fél méter előnnyel.
Ha egyszerre indulunk, kb. 1 méterrel vert volna.

Ha a diagramot nézzük, látható ,hogy kb. 90 km/h-ig a kettes is elforgott a vizes pályán.
Érdekesség, hogy a célvonali sebesség viszont alig kisebb, mint a nap legjobb futamában. (lásd lentebb)

A félelmetes nitrós Karmann Ghia ellen, a még mindig nagyon vizes pályán.
Igazából abban reménykedtem, láthatom belülről, milyen erős is ez a nitrós szörnyeteg. Egy rövid ideig láttam is, amikor kettesben rányomta a nitrót, miután látta, hogy lassan elmegyek mellette! Amikor ráadta a nitrót, hirtelen nem én közelítette tőle, hanem ő kezdett távolodni, de hamar váltania kellett, így elé tudtam kerülni. Érdekes futam volt, hiszen nagyon lerajtolt, és nem is igazán dadogott a futam alatt.
Azt, hogy mikor nyom nitrót a motor hangjából elég jól fel lehet ismerni.
Ilyenkor imádom a hangos kipufogókat! :))))
Sajnos a videó homályos lett.
A reakcióidővel növelt hivatalos időeredmények alapján a célvonalon a két autó távolsága kb. 4 méter. Nem sok!!

Kicsit már felszáradt a pálya, csak foltokban volt nedves, így már a versenyabroncsokkal felszerelkezve álltam a rajthoz. Ez egy nagyon fontos futam volt számomra, mivel az első futamban elért idővel nem kerültem volna döntőbe, és 4. időmérőre már nem volt remény az idő szorítása miatt. Szerencsére sikerült egy átlagos futamot összehozni. Még mindig pocsék volt a tapadás, közel 1 másodperccel rosszabb a 0-100 gyorsulás a lehetségesnél.
Az ellenfelem egy Nissan Primera visszagurult a rajtból, ezért nem mérték az idejét.

Egy Honda S2000 ellen, ami papíron elég ütős járgánynak tűnik: 240 Le, hátsókerékhajtás. Ugye az előző Pannóniaringes versenyen is mehettem volna egy S2000 ellen a döntőben, de akkor a váltó beadta a kulcsot. Szerencsére most ilyen gond nem volt. Kicsit elbénáztam a rajtprocedúrámat, már jöttek a sárgák, amikor még a műszert próbáltam mérésre bírni, így sajnos nincs rögzítve a mérés.
Kicsit a cél előtt már elvettem a gázt, sőt fékeztem is, így kb. 10 méter volt köztünk, mikor én áthaladtam a célvonalon.

A híres piros GSI ellen. Bár rendre jobb időket autózok mint ő, még sosem vertem meg rendes versenyben, most sem. Piros lámpás rajtot fogott, így én nem is nyomtam végig.
Mivel korábban is előfordult már, hogy érvénytelen volt a rajtja, és akkor nem vettem észre, most nagyon figyeltem erre is. De így is megzavart, hogy most akkor nyomjam, vagy ne nyomjam? Talán ennek is köszönhető, hogy amíg gyorsul az autó, addig sem túl meggyőzően teszi ezt. (Bár nem is sokkal rosszabbul, mint a 3. futamban)
Ha nem veszem el a gázt és az autó ugyanúgy gyorsul, mint a 3. futamban, akkor egy 9.7 körüli időt mentem a volna fotócellás mérés szerint.
Az, hogy ez elég lett-e volna, nem tudom, hiszen a hibás rajt miatt az ellenfél idejét nem mérték.

Érdekesség, hogy az Astra mennyivel hátrább áll a rajtgépben. Nekem a kerekem szakítja meg a fotocellát, neki pedig valami más alkatrész.